2006. május: Szeptikus csontsebész professzorhoz fordulok. Az operáció számomra mindaddig elképzelhetetlen borzalmakkal jár. A beavatkozás helyszínén tapasztalt XIX. századi higiénés körülmények, a kerekesszékben közlekedő végtaghiányos emberek sebeinek tömény szaga, a két halasztás után végrehajtott – az eredeti műtéti terv operáció közben történő megváltoztatása miatt hatását vesztő érzéstelenítő hiánya - és pótlása miatt átélt fájdalommal járó – operáció. Majd az azt követő, tartósnak bizonyuló járásképtelenségen túl újabb szereplő csatlakozik az a már addig sem eseménytelen drámához: MRSA (Methicillin-Resistant Staphylococcus Aureus). Egy szakmai kör az amputációt elkerülhetetlennek ítéli. Én ugyan az eddiginél erősebben esem kétségbe, de nem járulok hozzá.
2006. december: Napról-napra gyengülök. Fájdalmaim csupán másfél, két órányi alvást tesznek lehetővé. Állóképességem a mellékhelyiség felkeresésén és a folyadékfelvételen túl komolyabb fizikai igénybevételt nem tesz lehetővé. Éhségérzet hiányában alig veszek magamhoz szilárd táplálékot.
2007. január: A belgyógyászati kivizsgálás áttétes vérképzőrendszeri daganatot állapít meg. Az első operációt követő időszakban elveszítem testsúlyom 60%-át, gyakorlatilag megvakulok és nem sokon múlik, hogy eltávolítsák a vesémet.
2007. február 1. - 2007. szeptember 17.: A ráksejtek nyerésre állnak. Elhagy az erőm. Hitehagyottá válok, mire elkezdődik onkológiai kezelésem. 8-10 napon keresztül élet és halál között öntudatlanul vegetálok. Egy lidérces hajnalon összeomlok. Fentről látom magatehetetlenül fekvő testemet. Reggelre klinikai szempontból megmagyarázhatatlan módon magamhoz térek. Még ágyhoz kötött betegként, az életemet megmentő orvoscsoport onkopszichológusnőjének tanácsára kezdem áttekinteni addigi életemet. Miután emlékezetemben kutatva rátalálok arra a harmonikus időszakra, amikor valódi, feltételmentes szeretet vett körül, a fizikai kondícióm is javul annyit, hogy nukleáris - és vegyi fegyverek bevetésével folytatódhasson a ráksejtek felszámolása. Kúraszerű kemoterápiás kezelések, homloklebenyemet célzó sugárterápiák jóvoltából őszre visszanyerem látásomat és a szeptemberi PET/CT vizsgálat komplett metabolikus rehreissziót igazol.
2008. április - 2009. február: Diagnosztikai vizsgálatok alapbetegségem visszatérését igazolják. Ambuláns kemoterápia kezdődik. A kezeléssorozat hatására ismét tünetmentessé válok. Az otthoni szeretetáramlás átmenetinek bizonyul. Ismét konfliktuszónává válik otthonom.
2009. szeptember: Onkopszichológusnőm poszttraumatikus tüneteket észlel. Az állapotromlás elkerülése érdekében immár két javaslatot tesz: írjam ki magamból megrázkódtatásaimat és haladéktalanul keressem fel élettársammal. Blogot indítok, melyben Kanossza néven publikálom élményeimet. Temérdek pozitív visszaigazolást kapok olvasóimtól. A párterápia meghiúsul.
2010. január: A párkapcsolati válság visszafordíthatatlannak bizonyul.
2011. február: Megismerkedek egy hölggyel, aki elementáris hatást gyakorol rám. Eddig soha nem érzett euforikus érzés váltja fel a lelkemben addigra már elhatalmasodni látszó pesszimizmust. Valódi Szerelem szövődik közöttünk. Miközben aktivizálom 1987-ben alapított zenei projektemet, a stúdiómunkálatok során új, minden addiginál innovatívabb alkotótársakra lelek.
2012. május: Érzelmi - és financiális zsarolás, melodramatikus klisékkel tarkított konfliktusok közepette hosszas hezitálás után, megszakítom szerelmi kapcsolatomat. Az otthoni konfliktusok jottányit sem csillapodnak. Az érzelmi sivatag okozta szomjúság feltartóztathatatlanul repít vissza a Szerelem felé. Egy mindkét fél számára megalázó csetepaté közepette legfontosabb, személygépkocsiban elhelyezhető poggyászommal elhagyom élettársamat és magam teremtette – valaha idillinek vélt – tóparti házam. Új alapokon, új életet kezdek szerelmemmel.
2012. december: Az életem ismét sínre kerül. Megtalálom ideális helyemet és valódi utamat. Ekkora korábbi baráti köröm jelentős része kicserélődik. A megmaradt nexusok minőségi javulását tapasztalom. E mellett, új, emocionálisan, intellektuálisan egyaránt értékesebb és időtállóbb kapcsolatok születnek.
2013. július: Elhatározom, blogomban közzétett történetemet kiegészítem. Elindul egy olyan alkotói folyamat, amely során az írás közben megfogalmazódó gondolatok zenei kompozíciókat inspirálnak.
2013. augusztus - 2018. augusztus: Azonos tematika alapján megalkotom a Canossa zeneművet és könyvet. Összefoglalom a krízishez vezető előzményeket, a kis híján tragédiába torkolló összeomlást, a visszatérés katarzisát és a létharmónia megteremtésének felemelő pillanatait. Eközben egyre gyakrabban tapasztalom a rák személyiségfejlődésemre gyakorolt jótékony hatását.